1 Előszólította tizenkét tanítványát, hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és erőtlenséget.

2 A tizenkét apostol nevei pedig ezek: első Simon, akit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, Zebedeus fia és János, az ő testvére; 3 Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, Alfeus fia és Lebbeus, akit Taddeusnak hívtak; 4 Simon, a kananita és Júdás, az Iskariótes, aki el is árulta őt.

5 Ezt a tizenkettőt küldte el Jézus, és megparancsolta nekik: „Pogányok útjára ne menjetek, és samaritánusok városába ne menjetek be, 6 hanem menjetek inkább Izrael házának eltévelyedett juhaihoz. 7 Menjetek el, és prédikáljatok, mondjátok: Elközelített a mennyek országa! 8 Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. 9 Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt erszényetekbe. 10 Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálcát, mert méltó a munkás a kenyerére.

11 Ha pedig egy városba vagy faluba bementek, tudjátok meg, ki méltó ott erre, és maradjatok ott, amíg tovább nem indultok. 12 Ha bementek a házába, köszöntsétek. 13 És ha méltó a ház, szálljon a ti békességetek reá, ha pedig nem méltó, a ti békességetek rátok térjen vissza. 14 Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a beszédeteket, amikor kimentek abból a házból vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. 15 Bizony mondom néktek: az ítélet napján könnyebb lesz Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak.

16 Íme, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé, legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.

17 Óvakodjatok az emberektől, mert törvényszékre adnak titeket, és gyülekezeteikben megostoroznak titeket, 18 helytartók és királyok elé visznek érettem, bizonyságul maguknak és a pogányoknak. 19 Amikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, miképpen vagy mit szóljatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. 20 Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem Atyátoknak Lelke az, aki szól tibennetek.

21 Halálra adja majd testvér testvérét, atya gyermekét, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket. 22 Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki mindvégig megáll, az megtartatik. 23 Amikor pedig egy városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek, be sem járjátok Izrael városait, mire az Emberfia eljön.

24 Nem följebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. 25 Elég a tanítványnak, ha olyan, mint a mestere, és a szolga, mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?

26 Ezért ne féljetek tőlük. Mert nincs olyan rejtett dolog, ami napfényre ne jönne, és olyan titok, ami ki ne tudódnék. 27 Amit nektek a sötétben mondok, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. 28 Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, de a lelket meg nem ölhetik. Hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elveszítheti a gyehennában.

29 Ugye két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, és egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok akarata nélkül? 30 Nektek még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. 31 Ne féljetek tehát: ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.

32 Aki tehát vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt, 33 aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.

34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy fegyvert. 35 Mert azért jöttem,

37 Aki inkább szereti atyját és anyját, mint engem, nem méltó énhozzám; és aki inkább szereti fiát és lányát, mint engem, nem méltó énhozzám; 38 és aki nem veszi föl az ő keresztjét, és nem követ engem, nem méltó énhozzám. 39 Aki megtalálja életét, elveszíti azt, és aki elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt.

40 Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. 41 Aki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és aki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi. 42 Aki inni ad egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet, mert az én tanítványom, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.“