1 Ezt mondta a tanítványoknak: „Lehetetlen, hogy botránkozások ne történjenek, de jaj annak, aki ilyeneket okoz. 2 Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe dobják, mintha csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül. 3 Vigyázzatok magatokra!“

„Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, fedd meg, és ha megbánja, bocsáss meg neki. 4 És ha egy napon hétszer is vétkezik ellened, és egy napon hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki.“

5 Az apostolok ezt mondták az Úrnak: „Növeld hitünket!“

6 Ezt mondta az Úr: „Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, és ezt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben, az engedelmeskedne nektek.

7 „Ki az közületek, akinek ha van egy szolgája, és az szánt vagy legeltet, és megjön a mezőről, mindjárt azt mondja neki: Jöjj, és ülj az asztalhoz? 8 Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts vacsorát, és övezd fel magad, és szolgálj nekem, míg én eszem és iszom, te pedig azután egyél és igyál!? 9 Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy azt tette, amit neki parancsolt? Nem gondolom. 10 Hasonlóképpen ti is, ha mindazt megtették, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük, ami kötelességünk volt.“

11 Történt, amikor útban volt Jeruzsálem felé, átment Samária és Galilea között. 12 Amikor egy faluba ért, tíz leprás férfi jött elé, akik távol megálltak, 13 és hangosan ezt kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!“

14 Amikor meglátta őket, ezt mondta: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.“ És történt, hogy míg odamentek, megtisztultak.

15 Egy pedig közülük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és hangosan dicsőítette Istent. 16 Lába elé borulva adott hálát. Ez pedig samáriai volt.

17 Jézus ekkor így szólt: „Nem tízen tisztultak meg? Hol van a többi kilenc? 18 Nem akadt más, aki visszatért volna dicsőséget adni Istennek, csak ez az egy idegen?“ 19 És ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el, a te hited megtartott téged.“

20 Amikor megkérdezték a farizeusok, hogy mikor jön el Isten országa, így felelt nekik: „Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. 21 Sem azt nem mondják: Íme, itt, vagy íme, ott van, mert Isten országa bennetek van!“

22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Eljön az idő, amikor szeretnétek egyet látni az Emberfia napjai közül, de nem láttok. 23 Mondják majd nektek: Íme, itt, vagy íme, ott van, de ne menjetek oda, és ne fussatok utána. 24 Mert amint a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik, úgy jön el az Emberfia az ő napján. 25 De előbb sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.

26 És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. 27 Ettek, ittak, megnősültek, férjhez mentek addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába, és eljött az özönvíz, és elpusztított mindenkit.

28 Hasonlóképpen, ahogy Lót napjaiban is volt: ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek, 29 de azon a napon, amikor Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit.

30 Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. 31 Azon a napon, aki a háztetőn lesz, holmija pedig a házban, ne menjen le, hogy elvigye. És aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza. 32 Emlékezzetek Lót feleségére! 33 Aki meg akarja tartani életét, elveszti azt, és aki elveszti, megtartja azt. 34 Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. 35 Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 36 Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.“

37 Azok ezt mondták neki: „Hol, Urunk?“

Ő pedig így válaszolt: „Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.“