1 Mindjárt reggel tanácsot tartottak a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.

2 Pilátus pedig megkérdezte őt: „Te vagy-e a zsidók királya?“ Ő pedig így felelt: „Te mondod.“

3 És erősen vádolták őt a főpapok. 4 Pilátus pedig ismét megkérdezte őt: „Semmit sem felelsz? Íme, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!“

5 Jézus pedig semmit sem felelt, úgyhogy Pilátus elcsodálkozott.

6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott elbocsátani nekik, akit éppen óhajtottak. 7 Volt pedig egy Barabbás nevű fogoly, megkötöztetve azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek el. 8 A sokaság pedig kiáltva, kezdte kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtett nekik.

9 Pilátus pedig ezt kérdezte tőlük: „Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?“ – 10 mert tudta, hogy irigységből adták kezére a főpapok. 11 A főpapok azonban felizgatták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik.

12 Pilátus pedig ismét megkérdezte tőlük: „Mit akartok tehát, hogy cselekedjem azzal, akit a zsidók királyának mondotok?“

13 És azok ismét kiáltottak: „Feszítsd meg!“

14 Pilátus pedig ezt mondta nekik: „De mi rosszat cselekedett?“ Azok pedig annál jobban kiáltottak: „Feszítsd meg!“

15 Pilátus pedig eleget akarva tenni a sokaságnak, elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatva, kezükbe adta, hogy megfeszítsék.

16 A vitézek pedig elvitték őt az udvar belső részébe, ami az őrház, és összehívták az egész csapatot. 17 Bíborba öltöztették, és tövisből font koszorút tettek a fejére, 18 és elkezdték őt köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!“ 19 A fejét nádszállal verték, leköpdösték, és térdet hajtva tisztelték őt.

20 Mikor pedig kicsúfolták, levették róla a bíbor ruhát, és saját ruháiba öltöztették; és kivitték, hogy megfeszítsék. 21 Kényszerítettek egy mellettük elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, Alexander és Rufusz atyját, hogy vigye a keresztjét. 22 Elvitték őt a Golgota nevű helyre, amely megmagyarázva azt jelenti: Koponya-hely, 23 és mirhás bort adtak neki inni; de ő nem fogadta el. 24 Ekkor keresztre feszítették, és elosztották ruháit, sorsot vetve azokra, hogy ki mit kapjon.

25 Három óra volt, amikor megfeszítették őt. 26 Az elítélésének oka pedig így volt föléje felírva: A ZSIDÓK KIRÁLYA.

27 Két rablót is megfeszítettek vele együtt, egyet jobb és egyet bal keze felől. 28 És így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „És bűnösök közé számlálták.“ 29 Az arra menők pedig szidalmazták őt, fejüket hajtogatva és ezt mondva: „Hah! – te, aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted, 30 szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!“

31 Hasonlóképpen a főpapok is, csúfolódva egymás között, az írástudókkal együtt ezt mondták: „Másokat megmentett, de magát nem bírja megmenteni. 32 A Krisztus, az Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.“ Akiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazták őt.

33 Amikor pedig hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig. 34 És kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott és ezt mondta: „Elói, Elói! Lámá sabaktáni?“ – ami megmagyarázva azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?“

35 Néhányan pedig meghallva ezt az ott állók közül, ezt mondták: „Íme, Illést hívja.“

36 Egy ember pedig odafutott, és egy szivacsot megtöltve ecettel, nádszálra tűzve, inni adott neki, és ezt mondta: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye!“

37 Jézus pedig hangosan felkiáltva kibocsátotta lelkét.

38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39 Amikor pedig a százados, aki vele átellenben állt, látta, hogy így kiáltva bocsátotta ki lelkét, ezt mondta: „Bizony ez az ember Isten Fia volt!“

40 Asszonyok is voltak ott, akik távolról nézték, és közöttük volt a magdalai Mária és Mária, a kis Jakabnak és Józsefnek anyja és Salómé, 41 akik amikor Galileában volt, akkor is követték őt, és szolgáltak neki; és sok más asszony, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.

42 Amikor immár este lett, mivel péntek volt, azaz szombat előtt való nap, 43 eljött az arimátiai József, egy tisztességes tanácsbeli, aki maga is várta az Isten országát; bement bátran Pilátushoz, és elkérte Jézusnak testét. 44 Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt, ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg. 45 Amikor ezt megtudta a századostól, odaajándékozta a testet Józsefnek. 46 Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, és elhelyezte egy sírboltba, amely kősziklába volt kivágva; és követ hengerített a sírbolt szájára. 47 A magdalai Mária pedig és Mária, a József anyja nézték, hová helyezték őt.