1 Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvive Tituszt is. 2 Fölmentem pedig kijelentés következtében, és eléjük adtam az evangéliumot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam volna. 3 De még a velem levő Titusz sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög volt, 4 tudniillik a belopózkodott hamis atyafiak miatt, akik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek, 5 kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra.

6 A tekintélyesektől pedig (bármilyenek voltak régen, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az embernek személyét): mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek. 7 Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy énreám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint Péterre a körülmetélésé 8 (mert aki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős volt a pogányok között); 9 és elismerve a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyújtották nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk: 10 csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; amit is én igyekeztem megcselekedni.

11 Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene álltam, mivel panasz volt rá. 12 Mert mielőtt némelyek odajöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig odajöttek, félrevonult, és elkülönítette magát, félve a körülmetélkedésből valóktól. 13 És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgyhogy Barnabást szintén elcsábította az ő tettetésük.

14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, mondtam Péternek mindnyájuk előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?

15 Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök, 16 tudva azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből. Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.

17 Ha pedig Krisztusban keresve a megigazulást, mi magunk is bűnösöknek találtatunk, vagy Krisztus bűnnek szolgája-e? Távol legyen. 18 Mert ha amiket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé. 19 Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem. 21 Nem törlöm el az Isten kegyelmét, mert ha a törvény által van az igazság, akkor Krisztus ok nélkül halt meg.