1 Mint Istennel együtt munkálkodók, intünk is titeket, hogy ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét. 2 Mert ő mondja:

3 Senkinek sem adunk alkalmat a megütközésre, hogy szolgálatunkat ne szidalmazzák, 4 hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, 5 vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben, 6 tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, szívességben, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, 7 igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverzetében, 8 dicsőségben és gyalázatban, rágalmazásban és dicséretben, mint ámítók, és mégis igazak, 9 mint ismeretlenek, és mégis jól ismertek, mint megholtak és mégis élők, mint ostorozottak, de meg nem öltek, 10 mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint szűkölködők, de mindennel bírók.

11 Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak. 12 Nem mi vagyunk szűkkeblűek irántatok, hanem ti irántunk! 13 Viszonzásul – mint gyermekeimhez szólok – tárjátok ki ti is szíveteket!

14 Ne húzzatok közös igát a hitetlenekkel, mert mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz, vagy mi köze van a sötétségnek a világossághoz? 15 Hogyan egyezhetne meg Krisztus a Béliállal? Vagy mi köze van a hívőnek a hitetlenhez? 16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondta: „Bennük lakom és közöttük járok, és Istenük leszek, és ők népem lesznek!“